Története

Szabadszállás ősi kun település volt. Első említése 1279-ből való. A 15. századtól hívják Szabadszállásnak.

Az 1559. évi török kincstári fejadó-defterben, a budai livához tartozó helységek között szerepelt, 37 adóköteles házzal. 1597-ben Hüszszein budai alajbég hűbérbirtoka volt.
Az 1633-1634. évi török kincstári adólajstromokban a kecskeméti nahije (járás) községei között, 14 adóköteles házzal volt feltüntetve. 1703-ban a bácskai rácok 30 lakosát gyilkolták le.

Jegyzőkönyvei 1741-ben kezdődnek, a postahivatalt 1789-ben állították föl. 1819 november 19-én országos vásárok tartására nyert szabadalmat. Református egyháza 1626-29-ben már fennállt, temploma 1628-ban épült. 1746-ban kolera pusztított a községben, 1796-ban pedig nagy tűzvész volt, majd 1838-ban az árvíz öntötte el.

A 17. században kezdődtek meg a betelepítések, ennek ellenére Szabadszállás továbbra is kun község maradt.

Leírás a településről a 18. század végén:

"Népes szabad helység a’ Kis Kúnságban, lakosai mind reformátusok, fekszik Kún Szent Miklóson alól 2 mértföldnyire; 3 nyomásbéli földgye a’ hol fekete mindent megterem, 1/3 része homokos, vagy székes, holott legelővel használtatik, imitt amott nyárfák, és fenyőmagot termő bokrok vagynak rajta; ugyan e’ homokos részen vagynak fejér, és veres borokat termő szőlős kertyeik is; erdő, és folyó víz nélkűl szűkölködik." 
(Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796–1799)

1820-ban kapta mezővárosi rangját.

Petőfi Sándor apja, Petrovics István a családjával itt élt 1819-től 1841-ig, a község vendéglőjének és mészárszékének is a bérlője volt. 1840 körül az árvíz pusztítása miatt nagyobb bérösszeggel hátralékban maradva, a helység közvetlen szomszédságában lévő szántóföldjét adta át a községnek, mely még az 1900-as évek elején is mint „Petrovics-föld” került bérbeadásra. 1829-1830-ban a székkaszálók tagosítását foganatosították. 1840-51-ben a pusztai birtokokat osztották szét.

A dűlőnevek közül említést érdemel a Bösztörhegy, a hol valamikor Bösztör nevű helység feküdt, de a török korban elpusztult. Temploma is volt, melynek romjai még az 1800-as évek végén is láthatók voltak. A Hintók halma elnevezéshez az a hagyomány fűződik, hogy a földosztás alkalmával ezen a dombon álltak a földosztó bizottság hintói. A városhoz tartozik Aranyegyháza, Balázspuszta és Szabadjakabszállás puszta.

A 20. század elején Bencze Gábor, Ferenczy Zsigmond, Martinovits Péter és Nagy Bálint volt itt a nagyobb birtokos.

1995. július 1-jén városi rangot kapott.[2]

Szabadszállás egykor katonaváros volt. Több nagy múltú katonai alakulat állomásozott a helyőrségben, pl. Magyar Néphadsereg 104. Honi Légvédelmi Rakétaezred 2. Légvédelmi Tüzér/rakétaosztálya, MH Alföldi Kiképző Központ.

Forrás: wikipédia